A Coma Berenices az antik világ egy jól ismert csillagképe volt. Eratosthenes Ariadné-hajaként, és Berenices-hajaként is hivatkozik rá. Ptolemaios “a hajfürt” néven említi, mégsem sorolja fel a 48 csillagkép között. Sok éven keresztül a Coma Berenices az Oroszlán farkbojtjaként szerepelt, vagy a Szűz részeként.
A 16. század folyamán, néhány csillagtérképre két új konstelláció került fel, az egyik a Coma Berenices. A csillagkép elnevezése Tycho Brahe nevéhez fűződik (1602), majd 1603-ban megjelent Johann Bayer “Uranometria” művében is.
Még akkor is, ha a csillagkép elnevezése a modern korban történt, egy bájos legendával áll kapcsolatban. A történet Bereniké királynéról szól, aki III. Ptolemaiosz király felesége volt, akinek az uralkodása alatt Alexandria jelentős kulturális központtá fejlődött.
A király egy veszélyes háborúba fogott a Szíriaiak ellen, akik meggyilkolták a nővérét. Bereniké megesküdött, hogy Aphrodité istennőnek áldozza a szép hosszú haját, amire ő nagyon büszke volt, ha a férje sértetlenül tér vissza a háborúból. Amikor a férje épségben hazatért, Berenices levágta a haját és elhelyezte az istennő templomában.
A következő reggelre a haj eltűnt. Hogy a dühös királyt és a királynét az udvari asztronómus lecsillapítsa, azt mondta, hogy az istennőnek annyira megtetszett az ajándék, hogy azt felhelyezte az égre. Majd felmutatott az Oroszlán mellett levő csillaghalmazra, amit azóta „Coma Berenices”-nek neveznek.
A csillagkép
A Bereniké Haja a legkedvezőbben a tavaszi estéken figyelhető meg. A csillagkép a nála jóval nagyobb társai, az Oroszlán, az Ökörhajcsár és a Szűz között helyezkedik el. Számtalan halvány csillagból áll, melyek közül több, elsősorban 12-14, a 16 és a 21 jelűek egy kb. 260 fényévre levő laza csillagcsoportot alkotnak. Távcsőben ez a terület rendkívül megkapó látványt nyújt. Ez a csoport 40 tagból áll és valószínűleg egy csillagáramot (mozgási halmazt) képez. Az éves sajátmozgás 0,02" (PSZ=218°) A radiális sebesség gyakorlatilag nulla. A Mel 111 nevű, a Nagy Medve-áram és a Hyadok után a negyedik legközelebbi csillaghalmaz, amely mozgási halmaz.
A 12 Comae kettőscsillag. Két tagja 4,7m és 8,3m, szögtávolságuk 65,2".
A 17 Comae már kisebb távcsővel feloldható kettőscsillag. Két komponense 5,4m és 6,7m, szögtávolságuk 145".
A 24 Comae fizikai kettős két csillaga 5,2m és 6,7m fényes, szögtávolságuk 20,3". A 360 fényévre levő pár halványabb tagja 7 napos keringési idejű spektroszkópiai kettőscsillag, vagyis valójában legalább hármas rendszerről van szó.
A 35 Comae hármas rendszer. A csupán 1,1"-re lévő 5,1m és 7,3m-ós két csillaga csak nagyobb távcsövekkel különíthető el. A pár keringési ideje 510 év. 29"-re még egy kísérő látható, amely 9,0m fényességű.
Két gömbhalmaz, az M53 és az NGC 4147 kis távcsövekkel még elérhető. Látszólagos fényességük 7,8m és 10,3m, távolságuk 56 000 illetve 57 000 fényév.
A csillagkép a benne levő nagy galaxishalmaz, az 1000 tagot számláló Coma-halmaz révén a legismertebb. A kb. 400 millió fényév távolságban lévő halmaz 6° átmérőjű területen fekszik az égbolton.
Agalaxishalmaz tagjain kívül a Coma Berenices csillagkép több olyan fényesebb galaxist is tartalmaz, amelyek nem tartoznak a halmazhoz, hanem annál jóval közelebb vannak, ezért fényesebbnek látszanak és kisebb távcsövekkel megfigyelhetők. Ilyen például az M64 jelű spirálköd, amely 20-25 millió fényévre van; vagy a 41.44 millió fényévre levő S0-típusú M85 spirális. Fényességük 8,6m ill. 9,3m. Az NGC 4414 és az NGC 4725 szintén spirális rendszer, míg az NGC 4494 elliptikus.
Megemlítjük még, hogy a Coma Berenices csillagképben van a Galaxisunk északi pólusa, amit az ábrán zöld kereszt jelöl.
