A görög mitológia szerinti történet:
Az egyik monda szerint a hattyú Orpheusz, a trákiai hős, aki olyan szépen zenélt és énekelt, hogy a vadállatok, de még a fák is köréje sereglettek, hogy hallgassák énekét. Zeusz ezért Orpheuszt az égre helyezte, hogy mindig kedves lantja közelében lehessen.
Másik monda szerint a Hattyú Zeusz maga, aki hattyú képében csábította el Lédát, és így születtek meg az Ikrek. (Lásd az Ikrek csillagkép legendáját.) Ezért Zeusz a Hattyút az égre helyezte.
A Hattyú csillagkép:
α Cygni, Deneb (Farok) 1,2m fényességű, A2-esz színképtípusú sárgásfehér színű, felszíni hőmérséklete 11 00 K. A csillag 1825 fényév távolságra van tőlünk, és 75 000-szer fényesebb a Napnál. Radiális sebessége -4 km/s, éves sajátmozgása 0,004".
β Cygni, Albireo (Madár) egy 390 fényévre levő fizikai kettőscsillag (fényességük 3,2m/5,1m, távolságuk 34,3", színük narancs/kékes); távcső segítségével már mindkét társ jól látható, már közepes műszerrel is könnyen felismerhető eltérő színük miatt.
γ Cygni Sadir ill. Sadr (Mell) 750 fényévnyire van. Színképtípusa F8, 5 000-szer fényesebb a Napnál. 142" távolságban egy 9,6m fényességű optikai kísérője, és ettől 2"-re egy 11m-ós társa van.
A 61 Cygni kettősrendszere 11 fényévre van, a keringési idő 653 év. A két csillag 5,2m és 6,1m fényes és 30"-re van egymástól. A halványabb csillag láthatatlan kísérője 5 év alatt végez egy keringést.
A Cygni 3,3m és 14,3m között fényét változtató hosszúperiódusú változó. Egy periódus 407 napig tart.
A Tejút sávjában fekvő Hattyú számtalan nyílt csillaghalmazt rejt. A legfényesebbek:
a 20 csillagból álló, 4 000 fényévre levő M29;
a γ Cygnitől 1½°-ra északnyugatra fekvő, a 40 db 10m-nál halványabb csillagból álló, 5 200 fényévre látszó NGC 6910;
az 5,0m fényességű, 25 db 6m és 9m fényrend közé eső csillagot számláló, 820 fényévre levő M39.
Az NGC 7000, a híres Észak-Amerika-köd 2 000 fényévre van. A Denebtől 3°-kal keletre fekvő köd csak nagyon fényerős távcsővel, vagy binokulárral, illetve fotografikus úton figyelhető meg. Mérete 100'x120'.
Az NGC 7000-től nyugatra a meglehetősen halvány Pelikán-ködöt (IC 5067) találjuk.
