2016-ban került napvilágra a Breakthrough Starshot projekt. E projektben kicsi méretű 1-2 centi méretű kis szondákat (StarChip) küldenek a Proxima Centauri felé. E kis szondákat nagy, 4-5 méter átmérőjű napvitorlákkal szerelnék fel. A szondákat a Földről nagy energiájú lézerrel gyorsítanák fel a fénysebesség negyedére. Ezáltal elérnék 20-25 éven belül a Proxima Centauri csillag környezetét. A korábban felfedezett lakhatósági zónában keringó exobolygót 1 AU-ra megközelítve már olyan felbontású képeket tud készíteni, amik a felszíni részleteket tanulmányozhatóvá teszik.
A projekt tervei alapján egy 1000 darab kis szondából álló rajt indítanának útnak, így a veszteségek ellenére lenne elegendő szonda, ami elérheti célját. A technikai kihívások nagyok, elsősorban az adatközlés hatékonysága. Például a Plútón túl járó New Horizons szonda 2,1 méteres antennája is 1 kbit/s mértékű adatközlést tesz lehetővé. Könnyen belátjuk, hogy 4 fényév távolságból nagyságrendekkel nagyobb teljesítményre van szükség. Így komoly technikai kihívások állnak a projekt előtt, beleértve a szondák lefékezését is a célnál.
A NASA 2017-ben bejelentette, hogy 2069-ben űrhajót tervez küldeni az Alfa Centaurira, ami egybeesik az 1969-es első emberes holdraszállás, az Apollo-11 100. évfordulójával. Még a fénysebesség 10%-ának megfelelő sebességgel (67 millió mérföld/óra) is, ami a NASA szakértői szerint lehetséges, egy űrszondának 44 évbe telne, hogy elérje a csillagképet. Ez nagyjából 2113-ra valósulna meg és további 4 évbe telne, hogy 2117-re az első jel eljusson a Földre.
Mitre Zoltán