Részleges holdfogyatkozás volt október 28-án, szombaton este. A meteorológiai előrejelzések derült időt ígértek, így minden esély megvolt rá, hogy megfigyeljük a látványos és nem túl gyakori jelenséget.
Holdfogyatkozás abban a ritka esetben jön létre, amikor a telehold a Föld árnyékába kerül. Néha egy-két év is eltelhet látványos holdfogyatkozás nélkül. Most részleges holdfogyatkozást láthattunk, amely során a teljes holdkorong nem került bele a Föld árnyékba. Október 28-án szombaton este a Hold alsó részén lehetett megpillantani a Föld árnyékát, amely a legnagyobb takarás során a Hold területének mintegy 6%-ára vetült rá. A jelenség végig megfigyelhető volt hazánkból, a Hold jól látható magasságban helyezkedett el a déli-délkeleti égbolton, a Kos csillagképben. A Hold mellett balra fényes csillagszerű égitestként láthattuk a Naprendszer legnagyobb bolygóját, a Jupitert. A részleges holdfogyatkozás szabad szemmel is jól megfigyelhető volt, az érdeklődők kis távcsövet, látcsövet használva alaposabban is szemügyre vehették fogyatkozó égi kísérőnket.
A csillagászok számára a holdfogyatkozás szombaton este 20 óra körül már megkezdődött. Viszont, a szabad szemmel is jól megpillantható földárnyék csak 21.35 órától jelent meg a holdkorongon. A Hold 22:14 órakor volt a legnagyobb fogyatkozásban, majd 22:53-kor lépett ki a Föld teljes árnyékából. Maga a jelenség (félárnyékból való kilépéssel) éjjel fél 1-kor ért véget.
A következő, hazánkból is látható holdfogyatkozás 2024 szeptemberében lesz, de akkor a Hold még kisebb területére vetül rá bolygónk árnyéka. A legközelebbi teljes holdfogyatkozást 2025 szeptemberében lehet hazánkból megfigyelni. A következőkben tagtársaink észleléseit mutatjuk be.
Fotografikus észlelés
A mostani holdfigyatkozást főként fotografikusan kívántam észlelni, tesztelve a részleges holdfogyatkozás során alkalmazandó beállításokat. A teljes árnyék érkezése előtt 25 perccel már szabad szemmel észlelhető volt a Hold alsó részén az enyhe fénycsökkenés. A fényképeken mindez határozottan mutatkozott.
A teljes árnyékba való belépés után különféle expozíciókkal sikerült a Föld légkörének a sávját elkülönítenem a holdkorongon. Szabad szemmel is sejthető volt ez a sáv. A korábbi fogyatkozásokhoz mérve nem különült el kiemelkedően, valószínű a légkör állapota (amelyen a Nap átsütött) átlagosnak mondható volt.
A legnagyobb takarás idején, valamint a jelenség végén sokszor, gyorsan mozgó felhők jelentek meg az égen, ami kicsit korlátozta az észlelés teljességét. A kilépést és azutáni pillanatokat a tartós felhőzet sajnos eltakarta. A legnagyobb takaráshoz közeli felhőmentes időszakban készült 16 nyers felvételből összeállítva a mellékelt fényképet sikerül kidolgoznom.
Mitre Zoltán